Ebben az interjúban Varga Ildikóval, a budapesti RIF (Resilience Innovation Facility) közösségi központunk 3D modellező programjának oktatójával beszélgetünk a foglalkozások céljairól és tapasztalatairól.
Mit takar a 3D modellezés?
A 3D modellező foglalkozások során a kezdő és haladó csoport résztvevői elsajátítják egy 3D modellező szoftver és a 3D nyomtatók használatát. Felépítését tekintve a skill-buildinget helyezi előtérbe, így kissé eltér a többi RIF foglalkozástól, ahol hangsúlyosabb a gyerekek szociális és mentális jóléte.
Mi a célotok vele?
A kurzus egyik célja, hogy új perspektívát kínálva átadjuk a gyerekek számára hogyan használjuk tudatosan, az alkotás eszközeként a digitális teret. Mindamellett, hogy a gyerekek elsajátítanak egy alap eszköztárat a programhasználatban, a második nagy célunk a komplex gondolkodásmód erősítése.
Tudnál egy konkrét példát mondani?
Egy 5 héten át tartó projektünkben például a természetből inspirálódtunk. Megfigyeltük a váll- és csípőízületet, annak analógiáját pedig átemeltük a digitális térbe, hogy mozgatható robotokat tervezzünk. A gyerekek kapnak egy keretrendszert, amin belül szabadon alkothatnak háttértámogatás mellett.
Mi jelenti a kihívást egy ilyen projekt során?
A közös munkába beemelünk tervezői és kivitelezési szempontokat, mint például a 3D nyomtatók működési elvét. Összetett művelet a digitális térben 2D és 3D között mozogni, akár több lépéssel előre gondolkodni. A gyerekek rugalmasak ebben és amint megértik a tér logikáját, könnyedén és kreatívan használják a rendelkezésükre álló eszközöket. A digitális és a valós tér közötti áthidalás 3D nyomtatásban valósul meg, a digitális tervük fizikai végeredményben manifesztálódik.
Miben látod a gyerekek fejlődését a foglalkozások során?
Sok esetben az alkotást és a kreatív folyamatokat az akasztja meg, hogy nem vagyunk tisztában a technológiai lehetőségekkel, így önkéntelenül is beszűkülhet a gondolkodás és ötletelés. A résztvevőkben a kurzus során kialakul egy magabiztosság és önbizalom a megszerzett tudás és a sikerélmények által. Ez a magabiztosság egy fontos alappillére, hogy önálló ötletekkel és kezdeményezésekkel álljanak elő, felszabadultan teret adjanak a kreatív energiájuknak. A tervezési folyamat jelmondata a „trial and error", amit a gyerekek is megtapasztalnak a prototipizálás során. Engedjük, hogy bátran kísérletezzenek, hibázzanak, majd maguk javítsák a hibákat egy biztonságos térben.
Mi az, ami leginkább megérint, amikor a gyerekek fejlődését figyeled?
Számomra az egyik legjobb visszajelzés az idő előrehaladtával az egyre erősödő lelkesedésük és elköteleződésük a saját munkájuk iránt. Szemmel látható, ahogyan flow állapotban belemerülnek a tervezési folyamatba és változik a kihívásokhoz, megoldandó kérdésekhez való viszonyuk. A végeredmény iránt érzett büszkeségük pedig nyilvánvalóvá válik az arcukon. Mindeközben pedig a csoport dinamikája is szépen alakul a közös érdeklődés mentén egy egymást támogató, megerősítő csapattá.
Hosszú távon milyen hatást remélsz a programtól?
Az innováció a gyerekek életében apró dolgokban is megvalósulhat. A mi célunk, hogy a gondolkodásukat és a látásmódjukat tágítsuk, teret és lehetőséget adjunk a kérdéseknek. A kérdések pedig új gondolatoknak és ötleteknek nyitnak ajtót, ami hosszútávon alapjaiban változtathatja meg a perspektívájukat a világra.
A RIF-ek üzemeltetése Magyarországon a Building Bridges projekt keretében valósul meg, melynek támogatója a Swiss-Europe Rapid Response Fund és a svájci Migrációs Államtitkárság - SEM.
